Mallorca 70.3 2018. május 12.

Győzni sokféleképp lehet.

Úgy festett, hogy életemben először Edinával ugyan azon a versenyen lesz alkalmam teljesíteni a féltávot. Próbáltam, de nem tudtam lebeszélni róla. Becsültem az elszántságát, örültem első lépéseinek. Sok dolog történt a munkám terén az elmúlt hónapokban és a késői alapozást tovább terhelte, hogy már kettőnk edzéseire kellett optimalizálni az időt. Nem bántam, sőt.

Edinánál március közepén közbe jött egy izomszakadás én pedig hektikusan haladtam a felkészüléssel. A végére, hála a csapattársaknak, az úszás már majdnem elfogadható lett és némi last minute hajrával a bringa is kezdett összeállni. Futáson nagyon vegyes maradt a kép (ez a siralmas és a szánalmas közötti félút szalonképes jelzője). 20 kili fölött 5 perces tempót tudtam. ☹ Mindegy, most nem adhatom fel. Ez gyávaság lenne. De talán most először, keresnem kellett a motivációt. Biztos jele volt ennek, hogy nem izgultam. Gyula bíztatott és megírta a versenytervet. Úszáson laza 28-29 percet terveztünk, bringán is nagyjából a tavalyi időt 2:55 körül, ami a kb. 900 m szintet tekintve nekem kihívó – a hegy nem az én világom. Futásra kb. 5:10-es tempó volt a cél. 

Az utolsó napokban kezdtem bizakodni, a swim checken és az átmozgató futáson is jól éreztem magam, a bringa is kifejezetten jól gurult. És végre, most talán először, 22 fok, derült idő nézett ki. Hiába, a sikerhez szerencse is kell! – gondoltam és mosolyogtam. A depó most is hatalmas volt, itt tudtuk meg, hogy a 3500 nevezett indulóval ez a világ legnagyobb IM rendezésű versenye. 

A verseny reggele teljesen pihenten talált, minden a helyén, az előre jelzés ugyan már 25-26 fokról beszél, de ez még viselhető. A reggelin bosszankodom picit, mert a szokásos rántottám minden ígéret ellenére elmarad szállodában – helyette van 2 szelet pirítós. Sebaj, nem tulajdonítok neki jelentőséget – nem ér annyit az egész. Ki a starthoz, alapos bemelegítés, ezúttal vízben is, mert 17-18 fokos a tenger. A start előtti pillanatokban az AC/DC zene átbillent, jön az adrenalin. A gördülő rajt ismerős, minden stressz nélkül a 27 perces vonalról indulok, emlékezve a széles tömegek erős tavalyi (túl)önértékelésére. Nem tudok elég bátor lenni, de ha már lábvizem nincs, legalább nyugisan úszhatok. Utólag láttam csak mennyire, 120-as átlag pulzussal 28:43-nál jövök ki a vízből. Első lépés pipa. Kb. 250 méter futást követően ismerkedhetek az új depó szabályokkal gyakorlatban: zsák mellett öltözz, bringán nincs rajtszám. Érdekes. A bringapálya ismerős, az első 22 kili sík, enyhe pofa széllel, figyelek, hogy ne toljam túl. Németek, franciák, norvégok hagynak faképnél mintha kontrás Csepellel saját nagyanyám lennék, dacára annak, hogy 37-es átlagot jövök. Hiába, itt köztudottan erős a mezőny. A hegyhez érve a helyzet csak fokozódik, itt 7 kili alatt emelkedünk 593 métert. Próbálom kizárni a környezetet, figyelni a célul kitűzött zónát. Rendben felérek a tetőre, frissítek, már 1 órája megyünk, ideje enni, de valahogy a szeletnek csak a fele megy le. Nem aggódok, majd később. Jönnek a lejtők a 180 fokos kanyarokkal, meg a bírókkal, akik szórják a büntit a szembe sávba átlógásért – csak hogy könnyebb legyen… Próbálok menni, de a többség így is elhagy. Nem is értem. Az amúgy festő szépségű pálya wattokká és kilométerekké lényegül, láthatóan ezzel nem vagyok egyedül. Aztán a hegyről leérve pár kisebb dombbal fűszerezett 50 kili vár ránk. Na végre, robotpilóta be, nyomulok. Az utolsó 15 kilin 39-es átlagot hozok, némi hátszéllel. Érzem a ritmust, még egy fél banán is becsúszik, de a szelet nem megy le, rágom, forgatom, aztán kiköpöm. Ajaj, ez így nem lesz jó. Nincs több frissítő, lassan vége a bringának, 2:52:51-el zárok, ez is terv szerint, 31,2-es átlagot hoztam. Második pipa. Na lássuk! Még egy kétbetűs technikai szünetet is megengedek magamnak, kezdődik a futás. Nincs gáz, sérülés sincs, a hétágra sütő nap sem tűnik fel esőre. 5 perces ezrekkel kezdek, pulzus rendben. A 3 körből az első feléig tart a lendület, kezd meleg lenni. Nagyon. Árnyék sehol. Locsolom a vizet, lassulok picit, de Edináék szurkolása lendületet ad. Aztán a körnek egy 3 kilis része jön a kikötőben, tűző napon, kevés szurkolóval. Elég lélekölő. Enni kéne, de nem bírok. Lassulok, esik a pulzus. Ez így nem lesz jó. Tovább. Próbálom úgy felfogni, hogy ez már az utolsó előtti kör, aztán meg egy hosszabb, 8 kilis befutó „csak”. Nincs kompromisszum, nincs belassulás, nincs beleséta. Most nem. Itt nem. Kezd fájni. Vicsorgok. Ezt lehet – mondom magamnak. Ezen jót mulatok. Közben kóláznék, de olyan meleg kólát adnak, hogy undorodom. Helyette egy negyed narancsot és egy negyed banánt letuszkolok. Lutri, de bent marad. Kis öröm is öröm 😊 Érzem, tovább lassulok. Nem baj, adj bele mindent, elég amire elég. A tengerparton a hídra fel újabb gyöngyszeme a napnak, ennek méltó párja a déli napsütés. Hát, ha ez 26 fok, akkor legközelebb pillangóban úszom át a Balatont. Nagy rizikót nem futok, utólag fotóztam a hőmérőt a pályán, még fél 4-kor is 32 fokot mutat… Edináék ismét bíztatnak, kívülről jobban festhetek, próbálok legalább azon az 50 méteren nem vicsorogni. Utolsó kör. Újabb lassulás, ennek ellenére kezdek én is elmenni futók mellett. Még egy nekirugaszkodás, egy újabb hídra fel. Már csak két kili. Ez igazán semmiség. 21-nél pittyen az óra, de még messze a befutó, az az utolsó 600 méter most nagyon igazságtalannak érződik, nem érdemlem én ezt. Aztán jön a befutó. 5:37-es futó átlag jön ki. Csalódott vagyok. 5ó:30p összidő a vége. Ezzel is a mezőny első harmadába érek. Előzetesen 5:25-öt terveztünk a Mesterrel; úgy érzem legyőztek. Edina, Virág és Tomi várnak a korlátnál. Jön a „na milyen volt?” kérdés. A rendszer az első két alternatívát elveti és a képernyőn az „erősen nem szalonképes” felirat villog. Végül csak annyit mondok: „a futáson elfogytam”.  Aztán arra gondolok, talán jobb is, hogy Edina nem most lett első bálozó. Az ő szeme mást sugall. Nem tudja mire irigykedik, de talán jól is van ez így. Aztán megértem: ma picit helyette, érte és Vele együtt is futottam. Dacára az eléhezős pancser hibámnak, aminek az árát kamatostul fizettem meg, célba értem.

Győzni sokféleképp lehet.