Pajor Gábor (futóedző)

Születtem: Sopron, 1982.04.27
Lakóhelyem: Budapest
Foglalkozás: Test Manager

Eredményeim: Triathlon (elit): 2x Magyar Bajnoki Bronzérmes, 1x Magyar Bajnoki Ezüstérmes, Utánpótlás válogatott 1997-2001. Triathlon (amatőr): Féltávó OB 5. (30-34), Féltávú OB csapat Bronz, Ironman70.3 Budapest2016 legjobb amatőr magyar, abszolút 26., AG30-34 4. (4:09), AG30-34 országos ranglista 2. 

2évesen már síeltem és korcsolyáztam. Nem tudtam egy pillanatot sem megmaradni a fenekemen örökmozgó voltam. Játszótéren nőttem fel minden sportot kipróbáltam amit kavicson, füvön, lejtőn, aszfalton, vízen lehet csinálni. Kérdés sem volt hogy sportiskolába kerüljek. 6 évesen kerültem be az uszoda klórgőzös világába és ragadtam ott hellyel közzel 12 évet. Közben kipróbáltam több sportot is, de az állandó teljesítményorientáltságom, minden kipróbált sportban a versenyzés felé vitt. Sí, vitorlázás, tenisz, floorball azok a sportok amiket hosszabb rövidebb ideig kisebb nagyobb sikerekkel csináltam korai tinédzser éveimben. 

A triatlon a 90es évek elején jött az életembe, amikor az úszást annyira megutáltam, hogy abba akartam hagyni, de szülői tanácsra (ne hagyd abba a sportot csinálj mást) a triatlont választottam. (okos döntésnek tűnik ha utálom az úszást… ) Szerencsére a sikerek hamar utolértek így ez lett életem meghatározó vonala. Rengeteget tanultam edzőimtől mind az egyesületben, mind a válogatott mellett. Papp Laci bácsi edzésmódszerei és Verrasztó Gabi néni „könnyed” úszóiskolái is mély nyomot hagytak úgy az izomzatomban mint a lelkemben. Most, már felnőtt fejjel, inkább a 2001-es „visszavonulást” sajnálom. A rengeteg edzés (heti 12-13) s sok lemondás ellenére a legszebb évek voltak. Aztán jött az egyetem a kolesz a sör és azt hiszem, nem kell részleteznem mi lett a vége. 12 évre eltűntem és amortizálódtam. Mikor már egy zsák krumplira hasonlított a testem, akkor kezdtem ráébredni, hogy újra mozogni kéne.

így 2014-ben újra kezdtem a sportolást. 

A triatlon függőséget okoz. Ezt persze csak csak az tudja aki nem bakancslistás menedzsersportoló.

Ami pedig függőséget okoz az életformát teremt. Szerencsére a sport egy pozitív, legális függőség.

Nagyon szeretem csinálni és élvezem a sok vele járó pozitív hatást. Nagy lelkesedéssel osztom meg a tapasztalataimat a környezetemmel, és úgy látom, hogy ragadós ez az életforma akár komoly amatőr ambíciókkal  rendelkező sportolóknak, akár igazi hobbistáknak is tudom ajánlani. Gyertek le egy edzésre és érezzétek azt az őrültséget ami minket triatlonosokat mozgat.